Előszó
Első kötet · Egy fiú nélkülözésben
⏱ kb. 3 perc olvasás
AMIKOR ELKEZDTEM EZT A MUNKÁT, az első nehéz kérdés, amivel szembesültem az volt, hogy – Hogyan közelítsek meg egy olyan témát, amire kevés példa van?
William Branham élettörténetének nagy része az átlagos emberi élmények határain annyira túlnyúlik, hogy nehéz igazán visszaadni egy könyv korlátozott keretein belül. Az én megközelítésemnek előnyei mellett ugyanúgy vannak hátrányai is. Mindkettőt szeretném még most, a legelején megosztani.
Minden életrajzírónak bizonyos elhatározásokat kell tennie, mielőtt hozzáfogna az íráshoz. A könyve szerkezetét időrend szerint vagy témánként alakítsa-e ki? Milyen olvasótábort próbáljon elérni vele? Milyen bonyolultsági fokon írjon? Milyen hosszú legyen a könyve? Milyen eseményeket vegyen bele a könyvbe, és azokat mennyire részletezze? Mennyit elemezgessen, és mikor írja le egyszerűen magyarázat nélkül a történteket? És így tovább…
Ezt az életrajzot én időrendi sorrendben írtam meg, úgy érezvén, hogy jobb betekintést kaphatunk William Branham életébe, ha az előttünk bontakozik ki. Sok életrajzíró végig jelen van a szövegben a leírt esemény jövőbeni fontosságát elemezve és magyarázva. Én azonban úgy döntöttem, ezt nem teszem: hagyom, hadd maradjon minden esemény jelentése rejtély a történet azon pontjáig, amíg maga William Branham is rá nem jött annak fontosságára. Ezáltal az olvasó úgy követheti az életét, ahogyan ő azt megélte, megértve a jellemének kifejlődését és értékelve a küzdelmeit, hogy megértse ennek a különleges életnek a jelentőségét.
Mivel már számos rövid életrajzot írtak William Branhamről, úgy éreztem, ez az életrajz nyugodtan lehet hosszabb és sokkal részletesebb. Nem akartam, hogy nagyon tömör legyen, ezért inkább a történet hétköznapi drámáira összpontosítottam, mely gazdag a természetfeletti meglepetésekben. Az elemezgetéseket pedig próbáltam minimálisra szorítani.
Ennek eredménye egy nagyon könnyen olvasható szöveg lett. Lehetsz hetedikes kisdiák vagy egyetemi professzor, szerintem azon fogod kapni magad, hogy minden lap után még többet akarsz.
De ennek az előnynek van egy hátulütője. Mivel ez az életrajz olyan gyorsan folyik, mint egy izgalmas regény, ez néhány olvasót arra ösztönözhet, hogy az egészet félretegye, mint egy kitalációt. Ami ugyancsak tévedés lenne.
Minden, ebben a könyvben megírt eset megtörtént. A leírt történetekből sokat többféle forrásban is dokumentálva találhatunk. Kutatásom során nagy hasznát vettem újságokban és magazinokban megjelent cikkeknek, könyveknek, fényképeknek, filmeknek, és olyan emberek bizonyságtételeinek, akik szemtanúi voltak néhány, ebben az életrajzban leírt természetfeletti jelenségnek.
A legtöbb információhoz azonban magának William Branhamnek a személyes bizonyságtételeiből jutottam.
Az országban és külföldön eltöltött 19 évnyi szolgálatából több mint 1100 prédikációt rögzítettek hangszalagon. Ezen prédikációk többségében a különleges élményeiről is elbeszélt történeteket. Sokszor részletesen beszélt a vele frissen megtörtént eseményekről, még a párbeszédeket is idézve.
(Erről bővebben a Szerző megjegyzéseiben olvashatsz.)
William Branham gyakran még arról is beszámolt, amiről gondolkodott, miközben ezek a dolgok történtek – az életrajzíró legszebb álma teljesül ezzel.
Ezen részletes személyes beszámolók bősége tette számomra lehetővé, hogy abban a figyelmet lekötő stílusban írjam meg ezt az életrajzot, amelyet választottam hozzá. Úgy éreztem, hogy ezen megközelítés előnye messze túlszárnyalja azt a tényt, hogy a szöveg nem kelt tudományos jelleget.
Célom, hogy addig olvastassalak, amíg jobban megismered korunk egyik legfontosabb közéleti személyét – és minden idők egyik legnagyszerűbb emberét.
— Owen Jorgensen, 1994